Legutóbb már meséltem arról, hogyan kezdett el vonzani a minimalizmus és miért döntöttem úgy, hogy teszek vele egy kísérletet. A szelektálást a ruháimmal kezdtem, elvégre jelenleg ezekből van a legtöbb feleslegesem. Jól tudom, hogy igen nagy részüket nem hordom, de olyan darabok is rejtőznek a gardróbban, amiket már négy évvel ezelőtt vettem meg és azóta egyszer se viseltem. Most viszont eljött a búcsú ideje.

A szelektálás során három kategóriát hoztam létre. Az első a biztos marad. Ide kerültek azok a ruhák, amiket rendszeresen hordok és amiket a legjobban szeretek, de részben azok a darabok is idekerültek, amiket addig tartok csak meg, amíg nem találok jobbat, amivel helyettesíteni tudnám. Ezután következett a biztos megy. Ide a kényelmetlen, évek óta nem hordott, méretben nem stimmelő és a foltos ruhák kerültek. De mivel nem minden fekete és fehér, ezért szükségem volt egy kettő közötti kategóriára is, ez lett a második esély. Ide landolt minden, amiben bizonytalan voltam. Most hogy előhúztam tetszett és megjött a kedvem, hogy újra viseljem, valami miatt azonban régóta nem került a kezeim közé. De ide került néhány olyan hibás ruha is, ami orvosolható (leszakadt gomb, varrás mentés apró szakadás), eddig azonban nem szántam rá magam, hogy leüljek és megjavítsam.

A szoknyáimmal kezdtem, mert a szekrényemben két oszlopnyi is állt belőlük és már a legelején tudtam jól, hogy több olyan darabom is van, amiktől gondolkodás nélkül megválhatok. A kép csalóka, mert rögtön az első szelektálás után történt, azóta viszont eltelt két hét én pedig nem maradtam tétlen. A javításra szorult csipkés szoknyától alaposabb szemügyre vétel után elbúcsúztam, rájöttem, hogy reménytelen eset. Ugyanígy búcsút intettem a mindössze három hónappal ezelőtt vásárolt kockás szoknyámtól is. Eddig áltattam magam, de nem áll jól, ráadásul van hozzá alternatívám is, úgyhogy mennie kell. Ráadásul a biztos marad kupacból is eltávozott egy szoknya, mert találtam helyette egy sokkal jobbat. Ez alapján tehát végül a 7 szoknya helyett 10 távozott és 10 került csak vissza a szekrényembe. Határozottan elégedett vagyok az eredménnyel. :)

Nadrágoknál egyetlen egy darab volt csupán, ami gondolkodás nélkül a távozó kupacba került, ugyanis már évek óta kicsi rám. Az egyetlen ok, ami miatt eddig tartogattam, hogy régen imádtam, ez volt a kedvenc farmernadrágom. De a próba után elbukott a mom jeansem is. Egy éve van meg és egyszer volt hordva, mert előnytelen és kényelmetlen, akkor is csak azért, hogy ne porosodjon. Megadom a második esélyt két fekete, laza esésű, elegánsabb nadrágnak. Az egyik kényelmetlen, nagyon rossz benne ülni, a másik pedig elképesztően könnyen gyűrődik és nem olyan magas, ahogy szeretném. Valószínűleg mindkettőtől búcsúzni fogok és inkább beszerzek egy olyat, ami minden szempontból megfelel, ennek viszont még nem jött el az ideje. Úgyhogy végül a 11 nadrágból 6 darabot tartottam meg.

A szelektálás során rájöttem, hogy nincs értelme a jövőben hagyományos rövidnadrágokat vennem. Csak is az olyan jellegűeket szeretem, amik magasítottak, nem testhez simulóak és nem villantanak feneket. Ezeknek a kritériumoknak csak a virágos nadrágom felelt meg, de félretettem még két testhez álló darabot is, amiket néha ruhák vagy tunikák alá veszek fel. Minden mástól érzelemmentes búcsút tudtam venni és tudom, hogy egyáltalán nem fognak hiányozni az életemből. Közülük hármat legutoljára hat évvel ezelőtt viseltem és csak azért tartogattam eddig, mert úgy gondoltam, hogy kell lennie a szekrényemben pár rövidnadrágnak.

A legnagyobb meglepetést a kardigánok okozták. Meglepődtem a mennyiségen, egy részükről ugyanis teljesen elfeledkeztem hála annak, hogy a polc hátsó sorában bújtak el. A foltos, agyonviselt daraboktól rögtön megváltam, de a legtöbb mindent nem volt szívem eldobni, így előbb arra fókuszáltam, hogy miket szeretnék mindenképpen megtartani. Ide került egy farmerdzseki, oversized fekete kardigán és rózsaszín sportdzseki. A kép készülése óta még csak a virágos kimonótól szabadultam meg a második esélyes kupacból, de ha nagyon szigorú lennék, szinte az összeset ki tudnám dobni, mert ezek azok a darabok, amiket nagyjából két éve egyszer sem viseltem. Lehet, csak a mennyiség rettent el attól, hogy a 20 kardigánból végül csak 7-et tartsak meg úgy, hogy még azt a hét darabot is tovább tudnám szűkíteni.

Első körben ennyit terveztem végigvinni. A kardigánokat leszámítva úgy érzem, jó munkát végeztem. Felszabadító érzés megválni végre azoktól a ruhadaraboktól, amik csupán a helyet foglalják, de nem tetszenek, nem állnak jól vagy egyszerűen csak hibásak. De mivel eddig az volt a célom, hogy minél több ruhám legyen, a mennyiség megőrzése miatt nem dobtam kis semmit. Persze közben úgy éreztem nincs egy rongyom se és folyamatosan újabb és újabb darabokat vettem. Remélem viszont, hogy hamarosan meg fog szűnni ez az ördögi kör.

Ti hogy állatok a ruhák kidobásával? Van olyan darabotok, amit egyáltalán nem viseltek, de mégsem tudtok megválni tőle?