A nagy szelektálás #3
december 19, 2016
Bár a blog picit szünetelt novemberben, ez nem azt jelenti, hogy felfüggesztésre került volna a minimalista projektem. Továbbra is szorgosan szelektáltam a ruháimat és igyekeztem rendbe rakni a cuccaimmal együtt az életemet, amit ezúttal a felsők átválogatásával járt. Nem voltam velük különösebben szigorú, mert ha mindent kidobtam volna, ami nem okoz örömöt, akkor ijesztően kevés maradt volna, talán 10. Épp ezért a célom jövőre, hogy rendbe rakjam ezt a szekciót a gardróbomban. Első körben mindenesetre kidobtam az összes olyan felsőt, ami egészen biztosan nem fog hiányozni.
Nem volt szívem sok mindentől megválni, de hogy szépítsek a helyzetemen, a második esélyes kupacból csak a Nirvana felsőt tartottam meg. Az anyaga elképesztően kényelmes, a szabása is tökéletes csak hát nem érzem, hogy illene hozzám. Nem mondom, hogy nem bírom az együttest, több számuk is tetszik, a You Know You're Right még mindig nagy kedvenc, de már nem szeretem őket annyira, mint 4-5 évvel ezelőtt. Nem úgy, mint a Velvet Undergroundot, akiket sokkal közelebb érzem magamhoz, a póló minősége viszont olyan silány volt, hogy egyszer sem hordtam, amióta megrendeltem AliExpressről. Ezenfelül megszabadultam egy másik nyáron vásárolt szerzeményemtől is, a farmer crop felsőtől, mert rájöttem, tényleg nem tudom mivel hordani.
Ujjatlan felsőkkel sokkal jobban teljesítettem a rövidujjú kategóriához képest. Megszabadultam többek között a gyárilag hibás Campbell's, túl rövid croptop és még néhány elnyűtt "tinistílusú" fesztiválpólótól is. És kivétel nélkül végül minden olyan ruhámtól is búcsút vettem, amiket még a családi otthonból menekítettem át pár hónapja azzal a gondolattal, hogy 'Hé, ez nem is olyan rossz, hordhatnám még'. Amióta pedig felköltöztettem őket Szegedre, csak annyi változott, hogy egy másik szekrényben ülnek érintetlenül. Rá kellett jönnöm, hogy amiket nem vittem magammal négy évvel költöztetéskor, azok nem véletlenül maradtak odahaza. Már most félek az otthoni szobám szelektálásától, egy kisebb kamionra lesz szükségem.
Végül külön kategóriába dobtam a blúzokat, ingeket is, elvégre a szekrényemben is teljesen elszigetelve tartom őket. Nem volt nagy szelektálni való és végül csak a legrégibb darabot dobtam ki. Hét évvel ezelőtt hordhattam utoljára, akkor nagy kedvenc volt, de már eljárt felette az idő.
Ezt a kategóriát úgy nevezem, hogy a fura anyagúak. Ide dobtam be eddig minden átlátszó, többnyire szintetikus és csipkés felsőt, ám a szelektálás után sikerült annyira lecsökkentenem a ruhák számát, hogy már nem akartam külön fenntartani nekik egy kategóriát. Szóval igen, igyekszem itt is követni a kevesebb több elvet és megőrizni a szekrény átláthatóságát. Azt viszont nem sikerült eldöntenem, hogy inkább logikát vagy érzelmeket kövessek a szelektálások során. Az áttetsző, gyönyörű, csipkés oversized csodafelsőm ugyanis különösen sok fejtörést okozott. Egyszer sem hordtam még, mert nem találtam semmi hozzáillőt és nem is áll a legelőnyösebben, viszont valami miatt mégis baromira szeretem. Képtelen vagyok eldönteni, mi legyen a sorsa.
0 megjegyzés